.

Utolsó üzenet

Rég nem írtam ide. Tulajdonképpen már nem az vagyok, mint aki ezt a blogot elkezdte. Négy év. Négy hosszú éve folyamatosan írtam ide az életemről, és most úgy gondolom befejezem. Lezárom ezt a fejezetet. Sokáig azért volt nehéz megválni a blogtól, mert nem tudtam igazán elszakadni a régi dolgoktól, a régi barátoktól, barátnőktől, a régi ismerőseimtől, az emlékeimtől. De már igen. Most belefogok valami komolyabba (?), hátha én is megkomolyodok!:)

Szóval köszönök minden jót és rosszat az elmúlt időknek, a blognak, s mindenkinek, aki olvasott.

Ja amúgy vettem egy csivavát, akit Pablo (Picassonak) nevezek.

Mindig elfelejtem a blogom születésnapját.

Szóval utólag is boldog 4. születésnapot bébi

Szeretettel ölel: Lili

#401

Zene.:) tavaszra

estére

That smile on your face it seems happy. Are you happy?

Egyszer egy hozzám nagyon közel álló személy azt mondta, valamikor mindenkinek meg kell állapodnia. Azt mondta mindegy kivel, mert az egyén számít. Viták, kompromisszumok mindig vannak egy kapcsolatban, és az embernek mindig lesznek problémái is, amiket saját magának kell megoldania. Nem is igazán emlékszem, pontosan hogy fogalmazott, de ez volt a lényeg. Aztán jött egy igen csak elgondolkodtató, fontos tényező: 
A kérdés az, hogy boldog vagy-e.
Boldog vagy?

 

#397

Zöld volt a mező..

 

Caliban munkakeresése nagyon egyszerű volt: járta a várost és ahol piszkos falat 
talált, azt letakarította. Igen, piszkos. Piszkos, de nem a szó szoros értelmében.A hétköznapi emberek nem értik meg a művészeket. Nekik egy falfirka nem jelent 
többet valami ócska huligán unaloműzőjénél. Nem keresik benne a szépséget, a 
gondolatokat, az érzelmeket, az értelmet. Szerintük az egész művészet csak 
valamiféle lázadás. Caliban is hasonlóképp gondolkodott.Ugyanolyan átlagember volt mint a többi. Átlagos érzésekkel élte egyszerű, szürke 
hétköznapjait. Minden egyes nap ugyanaz. Felkelt, reggelizett, munkát keresett, vagy csak nézett egész nap a semmibe. Nem gondolkodott. Ugyan, miért is tette volna? 
Manapság nem elvárás. Egy napon aztán a munka korábban kezdődött mint általában, mert főhősünknek valahogy nem maradt a szemén álom. Korán volt még, a nap épp hogy csak ébredni kezdett. Az utca üres volt, a levegő tiszta. Hűvös, nyári nap kezdődött. Átlagos, de talán mégis más..
Caliban kivételesen a vízparton sétált végig. Erre nem járt egész fiatal kora óta. A 
hídhoz érve egy hatalmas nonfiguratív mintát vett észre a falon. "Micsoda fogás!" - gondolta magában, s állt volna neki megszokott munkájának, mikor észrevette, hogy nincs nála semmilyen eszköz. "A bolt csak később nyit..". Nem tudta mihez kezdjen, valami hisztiroham-szerű közben átkutatta a zsebeit.
-Nekem el kell végeznem a munkám. Nem akadályozhatnak meg. Senki. - dörmögte 
magában. - Áhá! Az önvédelmi bicskám. - kiáltott fel boldogan, majd elkezdte kaparni 
a falat.
Kaparta.. de az egészből valahogy más sült ki. Néhány perc múlva azt vette észre, 
hogy hiába kaparja, nem jön le a festék, csak nagyon nehezen. Megtorpant.-Mi történik? - kérdezte magától, a falat pásztázva.
-Furcsa, mi? - szólalt meg a háta mögül egy hang.
-Mármint mi?
-Látom.. alkotni kezdtél. Változtattál a képen.
-Te csináltad? Remélem nem baj. Nem tudom mi történik velem. Ilyet még sosem 
éreztem. Jobbat szeretnék kihozni belőle.
-Lázba hozott, mi? - kérdezte a hang a sötétből.
- El sem tudod magyarázni.. ugye? Az már a Te műved. Más embernek érzed magad, mi?
-Az én művem?
-Igen. De mindjárt belerajzolok. És akkor ismét az enyém lesz.
-Ne! Ne érj hozzá. Ez az enyém! 
-Akkor most már tudod mit érzek, amikor lefested fehérre a falaimat.

-Nézz rá a képre! Mit látsz benne? Magadat? Az érzéseidet? Tudod, amikor 
megcsináltam ezt a "firkát", akkor nem érdekelt semmi. Csak a kedvenc zenémet 
hallgattam és az érzéseimet festettem közben. Tudod természetfeletti érzés az 
alkotás. Egy hozzám nagyon közel álló személy egyszer azt mondta: "egy 
művészlélek..mindig két-három méterrel a föld felett jár.. az lenne a normális, ha 
néha a földön tudnék járni. de ez nem olyan. ez más." Tudod a művészet egész más. Kevés az olyan ember, aki tényleg megérti mit is akart 
ezzel mondani az ismerősöm. De én elsőre értettem.Ugye, mennyire szörnyű érzés volt, hogy el akartam venni tőled? 
-Szörnyű.. - mondta Caliban elgondolkodva. - Azt hiszem megértettem. - mondta végül. 
Eltelt így néhány óra, s a titkos művész a híd alól, azt hitte, Caliban megértette 
Őt, s olyan erővel hasított belé a felismerés, mint még soha. Talán így is történt 
kis időre. Aztán elváltak útjaik.
A művész elment keresni egy tiszta falat, a munkás pedig hazafelé vette az irányt. Otthon leült főzni egy teát, majd elővette a naplóját:
"Reggel korábban keltem, mert szörnyen hangosan hallgatta a szomszéd hülye gyerek az ócska zenéjét.. idegességemben elindultam dolgozni. A vízpart felé mentem. Rég jártam arrafelé, mert tele van furcsa, magamutogató emberekkel. Munka közben valami huligán is megtalált és meg akart győzni, hogy jó amit csinál. Sötét volt még, kapucni volt rajta, én pedig féltem, hogy esetleg bántani akar. Ezektől nem lehet sokat várni, ezért inkább úgy tettem, mintha egyetértenék vele.. jól átvertem az idiótát.
Valami új fajta festéket használt, mert még bicskával sem bírtam lekaparni. Már egy 
ideje szenvedtem vele, mikor megszólalt a gyerek, a hátam mögül, az alkotásról 
kezdett el szövegelni. Igazán nevetséges helyzet volt. Most biztos büszke magára, 
hogy még egy embert meggyőzött. De én nem vagyok az a befolyásolható típus.."

 

Days of silence

báá:)

 

Szerelmes brátim!

Kérésem lenne, mégpedig az, hogy kéne szavazni a 147 sz nevű képre itt:
http://www.hungariansouvenirs.hu/szavazas.html

Nagyon megköszönném.:)

 

World, life is a beautiful bird, I think peoples wanna living in a beautiful world.

Mert én leírom a látomásaim, mint Thomas Berger, hogyha megértik, majd egyszer én leszek a Kis Nagy Ember..

Az ember tragédiája - lesarkosított emberlét

Az emberek azért kínozzák az állatokat, mert kurvára fáj nekik, hogy az ártatlan állat sokkal jobb mint ők?
Az ember egy velejéig gonosz, undorító teremtmény, akit a gondolat tett ilyenné, a hatalom iránti vágy, a rivalizálás.


És nem sírok, ne félj, csak erős a monitor fénye, attól könnyezem..

Tulajdonképpen az embereket szelektálni kellene, és aki geci, úgy értem tényleg geci, azt egy olyan kukába dobni, mint a szelektív hulladékgyűjtő kukák, csak tahó lenne ráírva, a kuka meg mondjuk arany színű lenne, akkor pont örülne a csillogásnak és nem tűnne fel neki hol van.. a rohadt féreg.

Kurva zombik vagytok mindannyian, és mivel ember vagyok, én sem mondhatok mást magamról.

Hajnali három óra, kávé és kóla..

Befordultam így estére a félbevágott kutyák meg a veszt balkános sztori hatására..

És tulajdonképpen tök egyedül ülök, senkivel nem beszélgetek - najó most épp írtam a májkinak - valami képet fotosoppolgatok, és várom, hogy történjen valami. És közbe még mindig ilyen hülye nyálgép zenéket hallgatok, amiket amúgy tökre szeretek. 

Most épp önkínzok? Nem. Csak átérzem a semmit. A nyugalmat. Mert nincs kedvem elmászni az ágyig. Kéne egy üveg vodka.

A legdurvább az egészben az.. hogy a legnagyobb szörnyűségeken igazából már ki sem akadok, hiába próbálok. Csak ülök és nézek tovább, mintha semmi nem történt volna. Kiüresedtem vagy csak pont jó alany vagyok rendőrnek?

Ahonnan én jövök, ott nem létezik fájdalom, ahol most élek, ott a lélegzet is fáj nagyon, ahová tartok, oda nem tartozik senki sem, én nem tartozom senkihez, Te elhiszed, én elhiszem. Az örökkévalóság határait súrolom, de az álmom nem valóság, csak önmagamban dúdolom, hogy mennyire hiányzik amit még nem éltem át, a vágyaim a való világba már nem fértek át. A szavak szorongatnak néha, de én tovább adom Tebeléd. A felismerés feszengesse másnak is a kebelét. Nem jártam Tefeléd, csak mesélték az emberek, hogy létezik olyan hely, ahol nem létezik nem merek.

Mert én leírom a látomásaim, mint Thomas Berger, hogyha megértik, majd egyszer én leszek a Kis Nagy Ember..

Szabadítsd fel a szíved és szállj

Kurvarég írtam, és most is csak azért írok, hogy ne ugassatok. Ugyan ki ugatna? Megint rá kellet eszmélnem, hogy igazából csak magamnak írok,de tényleg. És nem is akarom, hogy olvassatok. Nem ez a célom úgy értem. Csak néha kiírni a hülyeségeket, amikor már nem tudom fotosoppal meg zabálással kielégíteni az idegeim.
Most ilyen Mester Tamás szongokat hallgatok, meg ilyen nyálgép szarokat, mert érzelmes hangulatomban vagyok. Hát hogyne. Meg bikóz of jú.. ugye?
Nem tudom, valahogy éhes vagyok, de nincs erőm elmenni a konyháig és kajálni. Álmos is vagyok, de ugyanez a helyzet az ágyammal, sőt honfoglalózni is akarok, de azzal csak az a baj, hogy egy ótvaros szar lett, amióta két nickkel járnak be a buzernyák majmok, mert úgy könnyebb.. ja, meg a niggerezést egyből szűrik.. pofám leszakad télle'.
Édua jött ma és ment, sajnálatos módon, úgyhogy jobbulássat neki,de majd jövő hétvégén a Benedekéknél meg erre-arra bepótoljuk.
Tulajdonképpen írnék sok mindenről, de vagy nincs rá erőm, vagy nem akarok senkit megsérteni semmivel. 

Van csokim meg kólám, úgyhogy ma ezzel baszok be.



ja meg át akarok szokni szkájpra, úgyhogy aki nagyon menőnek érzi magát vegyen föl oda, mert számomra az msn már nem menő

Fázok

Olyannyira karácsonyi hangulatom van, hogy az már húsvéti..

Ezek vagytok ti..

..de nemezek lesztek! :D

szeress:D

Réé        óvodáscsoport. üzenete (21:44):
*photoshop cs 5: 699 $
photoshop cs5 extended 999$
*háááá.
*200 ezer:D



Aki meglep engem egy ilyennel, annak teljes szívemből engedem, hogy leszopjon.. és neki adom a csokim.

Ne az én vállamon sírj, inkább panaszkodj az úrnál

Belesápadok, ha a tükörbe nézek, csak mondd meg nékem, hogy mennyit érek.

kedvenc

Egy kis esti séta

A mai fotószakkör elmaradt, így mikor hazaértem pont elcsíptem a bátyámat és elmentem vele sétálni. Hazafelé leültünk a parton egy padra, s mire belemelegedtünk a beszélgetésbe csatlakozott valami borszagú forma. Azt mondta régen fotós volt, meg hogy a sógorának a hamvait beleszórta a Sugóba.. aztán elővett egy üveg kannás bort a kabátjából, ami kurvára nem látszott, hogy ott van. Azt hiszem tetszettem neki, a batyi meg is kérte, hogy ne szuggeráljon. :D Amikor megtudta, hogy nem a barátommal ülök a padon, akkor persze még inkább kedves volt hozzám, majd amikor felálltunk, hogy na akkor most megyünk felállt és elkezdett nekem énekelni.. ugyanazt, egymás után ötször. :D

#384

most kétpercre nem vagyok

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja